|
|
|
|
|
|
Képben vagyok. Képben
illetve képemben vagyok, mert visszatükröződik, láthatóvá válik hangulatom, személyiségem,
elfojtott és fel nem dolgozott traumáim. Szakemberrel átbeszélve olyan
tulajdonságaimra derülhet fény, melyekről addig nem tudtam. Mi ez?
Mért? Kinek? Miért jó nekem? Sok-sok kérdés. Lelkünknek
egészségre, azaz harmóniára van
szüksége. Ezáltal válunk kiegyensúlyozottá, testileg - lelkileg egészségessé.
Ha előrelátóak vagyunk nem várjuk meg a lélek
kibillenését, hanem a fogantatástól fel
kell kínálnunk a művészet által nyújtott esztétikum egyensúlyteremtő,
személyiségformáló erejét, hatását. Nem csak a tudásanyag szaporítása fontos,
hanem a tapasztalati tudás is!
Mindezekhez a művészet nyújt segítséget. Meglepő, de mindennek az Ókorban
sokkal nagyobb mértékben tudatában voltak, mint a
mai tudásanyag szaporításra és információ felhalmozásra irányuló társadalomban. Alkotásaimon
keresztül, azokat eszközként használva bepillantást engedek belső énembe,
saját lelki működéseim komplexitásába. Ennek az őszinteségnek, a kendőzetlen
feltárulkozásnak katartikus ereje hatása van életünkre. Helyettünk valamit
kimondanak a művek, valamit, amit mi magunk nem merünk, nem tudunk
megfogalmazni, ami –akkor még- nem tudatos. A művészetterápia során
keletkezett alkotások az azonosulás lehetőségét, élményét jelentheti a tárgy
szemlélőjében, egy belső világot tárnak fel, ami őszintesége, gyakran a naiv
művészet lényegre törése révén magával ragadó élményt jelent. Tetten
ragadjuk a kreativitás olyan mozzanatait, amit a professzionális művészek
alkotásaikban nem jelenítenek meg. A művészi élmény passzív befogadása,
illetve a művészeti alkotás létrehozása nyomán születő katarzis segítségével
enyhíthetők a kapcsolati és önértékelési zavarok, oldhatók a belső
feszültségek, megfogalmazódhatnak az érzések és a vágyak. A kézművesség, az irodalom, a zene, a tánc olyan
non-verbális csatornákat nyithatnak meg, amelyek segítségére lehetnek az
önkifejezésben, az önértékelési válság leküzdésében, a reális önismeretben.
Érzéseink, a fájdalom megjelenítése távolítja, tárgyiasítja a problémát,
lehetőséget ad a „kibeszélésre”. Fontos, hogy nem szükséges semmilyen művészeti előképzettség! Hiszen hangulatunkat, félelmünket tökéletesen kifejezhetjük színek, formák segítségével, ahol a színhasználatnak és vonalak lendületének, formájának jelentősége van, az alkotási folyamat az elsődleges, míg az esztétikum „csupán” másodlagos. Ne rettenjünk meg a tudattól, hogy esetleg évtizedek óta nem volt ecset és festék a kezükben! Kisgyermekeknél pedig nem is merül fel ez a „félelem” hiszen a verbalitás bizonyos életkorokban még el sem kezdődött, illetve még magától értetődő a rajzolás, festés.
|
|
|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
